Ami számomra fontos ebből az egészből, hogy napirendi pontként szerepelt a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozását kimondó törvény (a vitát róla lásd a jegyzőkönyv 41-56. oldalain). Amit végül is visszaküldtek a szenátus tanügyi bizottságához további finomítások elvégzése végett. És ezek a finomítások az érdekesek.

Nem fogom az egész vitaanyagot becitálni, románul nem tudó látogatóim számára a fontosabb érveléseket azért rövidítve beemelem.

Pásztor Gabriella [RMDSZ] államtitkár előterjesztését követően Ivan Cismaru (PD [demokrata], a műszaki tudományok doktora), a tanügyi szakbizottság alelnöke adta fel a magas labdát, szerepel a törvénytervezetben ugyanis egy mondat: „toate cu predare în limba maghiară” (az összes szakon magyar nyelven oktatnak). És hát onnan a bú és bánat, hogy a PKE összes létező dokumentációja (az ideiglenes működési engedélyek stb.) ezzel a kitéttel rendelkezik, tehát ha másvalamit írnak be e helyett, módosítják stb., akkor az egész dokumentáció nem ér semmit.

Magyarán: a román állam különböző hatóságai, szervei (CNEEA, ill. most már az ARACIS), egyéb nyúlványai (minisztériumok) számára ez a kitét nem jelentett gondot. Az akkreditációs bizottságok tagjainak kompetenciáját megkérdőjelezni lehet ugyan, a minisztériumok törvénytiszteletéről vitatkozni szintén lehet, a felsőoktatást szabályozó törvényről talán kellene is, kapásból ezt az egész mechanizmust leszarni viszont a szenátorok joga. Ugyanígy a 84/1995-ös oktatási törvény következő elvét is: "A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy az összes oktatási szinteken és formákban anyanyelven tanuljanak és képezzék magukat a jelen törvény feltételei között." (XII. fejezet, 118. szakasz). A 123. szakasz kimondja továbbá, hogy a kisebbségek - kérésre - létrehozhatnak multikulturális felsőoktatási intézményeket, amelyek oktatási nyelvét az adott intézmény létrehozását célzó törvényben rögzítik. Erről folyik most a vita.

És stílusosan Funar (PRM [nagyromán], közgazdász) jobbról be. Udéméré, Ungaria, horthysta elnevezés stb. Dics bit kerezsnie idden, a Nagyromán Európában. Se fütty, se taps, "módosítás" elutasítva.

Módosítás 2-re nem vesztegetünk szót.

Gyön Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ, jogász). Két részleges magyarázattal szolgál, nr. 1.: a PKE a református egyház által patronált intézmény, amelyben szociális munlásokat, illetve vallástanárokat (is) képeznek, márpedig Romániában a ref. egyh. magyar nyelvű; 2. Cismaru úr is említette már, hogy az összes engedély ebben a formában volt kiadva.

És innen elbolondulnak. Mihai Ungheanu (PRM, bölcsész) az alkotmányra hivatkozik, illetve a román nyelv hivatalos mivoltára, szívatja a bizottságbéli kollégákat. Răzvan Emil Theodorescu (PSD [szocdem], Herder-díjas történész) rövid eszmefuttatást tart a Partiumról mint sajátos entitásról, mint lehetséges eurorégióról, és lehet, mondja, hogy néhány év múlva a magyar lesz emitt a többségi eurorégiós nyelv, de egyelőre még nem tartunk ott, szóljatok már ezeknek a kálvinistáknak. Sógor Csaba (RMDSZ, református pap) megpróbálja elmagyarázni a kollégáknak a szitut: egyrészt, hogy a PKE-n román szak is van, a tanárok és a diákok mintegy 10 százaléka román nemzetiségű; hogy egyelőre csak három szakkal akkreditáltatnák az egyetemet: református didaktikai teológia, szociális munkás és német nyelvés irodalom. De majd következne a többi is. Sógor szenátor úr felemlegeti diákkorát, hogy a kolozsvári református teológián ők is tanultak románt. És hogy a PKE-n is tanítanak és tanítani is fognak románt [azért használom ezt a kissé semmitmondó tárgyesetet, mert nem tudom, mire gondolt Sógor. Nálunk pl. Vasile Muscă professzor úr tanít román filozófiát a hallgatóknak, emellé nem szívesen venném be, mondjuk, "A dákok és a románok kontinuitása és történelme" c. kurzust, amit Sógornak anno tanulnia kellett.].

Viszont: amit a törvény szövege tartalmaz, mondja Sógor Csaba, az csak egy terminus technicus, pl. ha az anglikán egyház alapítana egyetemet, akkor az oktatás nyelve nyilván angol lenne. A romániai reformátusok magyar nyelven beszélnek.

Ivan Cismaru jóindulatúan lefejeli az adófizető olvasót: aszongya, l. a 3. cikkelyt, bennehagyták a kiskaput, mer' az rendben van, hogy a reformátusok magyarok, de ha elterjed ez a vallás Romániában, és jönnek a román ajkú kálvinisták, akkor lehetőség lesz románul is tanítani őket. Nna.

Mihai Ungheanu finomít korábbi álláspontján, érdekes a felvezetése: két jelentős parlamenti csoport, mert ellenzéki parlamenti csoportosulás, érvekkel és kifogásokkal élt a törvény aktuális formája ellen. [Nem értem, de mindegy.] Küldjék vissza a törvénytervezetet a szakbizottsághoz. Végül is semmi kifogásuk sincs egy ilyesfajta kitét ellen, ha az megalapozott.

Következik Gavrilă Vasilescu (PC [konzervatív], neki a legrövidebb a cv-je a hivatalos szenátusi honlapon, egy db. törvénykezdeményezés előterjesztője, ami a képviselők és szenátorok jogállására vonatkozik, ez általában fizetésemelést jelent). Szabad fordításban: vazeg, ezek a székelyföldi magyarok nem tudnak románul. Nyitottunk egy irodát Galócáson, Maroshévíz mellett, hogy segítsünk az RMDSZ-es kollégáknak, tanuljanak a magyar nemzetiségűek románul, me' vannak olyan idős személyek, akik nem értik, mit mond az elnök, a miniszterelnök, Románia Pátriárkája. Vaze', tolmács kell melléjük. És ha jelenleg nincs olyan törvény, ami tiltaná, hogy egy egyetemen más nyelven is tanítsanak, mint a román, akkor mér' kell törvényben rögzíteni, hogy "exkluzív" módon magyarul beszéljenek valakik. És most jön a legfontosabb érv: oktassanak magyarul, de ne törvény által. ["Să se predea în limba maghiară, dar nu prin lege."] Küldjük vissza a bizottsághoz, biztos lehet találni valamilyen mindenki számára megfelelő formulát.

Vasilescu tud valamit. Ha nincs törvényi garancia az anyanyelvű felsőfokú oktatásra, akkor bármikor betilthatom, megszüntethetem. Ha törvényben mondom ki, hogy valamely felsőoktatási intézmény oktatási nyelve valamely kisebbség nyelve, nem a román, akkor innen már pár lépés az államilag finanszírozott - tegyük fel - magyar nyelvű egyetem létrehozása. Hiszen van precedens, kodifikálták a honatyák a lehetőséget.

Ülésvezető: az Elnök ott töltötte a szabadságát, feltételezhető, volt mit kommunikáljon - és most szószerint fordítom, mert jó - a zóna lakóival.

Sógor Csaba, szintén szabad fordításban: ha ez a vallás eltrjed egész Romániában, akkor mindenfelé fogunk nyitni majd, "Partium" Egyetemeket; és az előttem szólónak mondanám, hogy ahol ők szenátori irodát nyitottak, ott a lakosság 99,99 százaléka római katolikus.

Ülésvezető: Kösz, majd nyitnak egy irodát református régióban is.

Szavazzunk, oké, a törvénytervezet visszaküldve, 48 mellette, 5 tartózkodás, 8 ellene.

Nem mondom, van hangulata a plénumnak. Pl. később, a kolozsvári Avram Iancu Egyetemet célzó törvénytervezet vitájakor Eckstein szóvá teszi "az oktatás nyelve román" kitétet, mondván, habár az RMDSZ szenátusi csoportja meg fogja szavazni a törvényt, de diszkriminatív, ne mérjenek kettős mércével, mire Funar riposztozik, milyen kár, hogy a Testnevelési Egyetem alapításánál Eckstein nem volt ott, és nem javasolhatta, hogy a futást magyar nyelven csinálják.

Szóval, van móka és kacagás, érv és ellenérv, felelősségteljes és szakértői hozzászólások.

Reménykedem, hogy tényleg találnak egy mindenki számára megnyugtató megfogalmazást az "oktatás nyelve a magyar" helyett. Nem azért, mert az egzisztenciámról van szó, hanem mert valószínűleg a közeljövőben az összes lehetséges, a romániai kisebbségek nyelvén oktató felsőfokú intézményt érinti a kérdés megoldása.

Volna csattanó is a végére, de nem akarom elröhögni a problémát. Ezt a jegyzőkönyvet olvasgatván kezdtem megrémülni, mi folyhat ott, te jó Isten, kezdem elfogadni a minisztériumi stb. funkcionáriusokat. Igaz, ők a törvény bötűit nézik - egyebet nem is tehetnek, mert a törvény szellemét talán ilyen helyeken kellene kialakítani, mint a szenátus, ha jól értem a parlamentáris demokráciát.

Bohózat, de veszélyes, én mondom. A felszólalók végzettségét azért írtam be, hogy lássuk, ez egyszer nem népdalénekesek osztották az észt. Az egész bejegyzésben csak a szögletes zárójelbe írt pártnév-magyarításoknál éreztem, hogy ferdítek.

II. rész.

Szeptember 20-án ismét a Szenátus plénuma elé került a PKE akkreditációját célzó törvénytervezet, és minő meglepetés, ismét visszaküldték a bizottsághoz. Bár az érvrendszer némiképp finomodott, egy Gheorghe Funar nevű szenátor vagy ló esmén bétette az ajtót (jegyzőkönyv itt, 46. oldal aljától az 58. oldalig érdekes számunkra).

Na és akkor a vita röviden mindazok számára, akik széles e világban oly degeneráltak, hogy nem bírják a román nyelvet.

Ivan Cismaru (a tanügyön is munkálkodó bizottság alelnöke) terjeszti elő a tervezetet. Văcăroiu, a szentáus elnöke vezeti az ülést, megadja a szót Dumitru Mironnak, Oktatási stb. Minisztérium államtitkárának. Aki felhívja a t. felsőházi tagok (valahogy már nem jön, hogy honatyáknak nevezzem őket) figyelmét: a 88/1993-as törvény szabályozza a felsőoktatási intézmények létrehozását. És hogy ezt a procedúrát végigjárták, és mind logisztikailag, mind szakmailag, mind tudományos szempontból az összes követelményt teljesíti a PKE, tehát részükről ok.

Mit lehet erre mondani?

Vagyis mit tehet itt egy ló? Kérdez. Funar: a már végzett három évfolyam közül melyik végezte románul a tanulmányait, vagy ha igen, mely tantárgyakat tanulták románul?

Az államtitkár válaszol, egyiket sem, vagyis nincsenek olyan specializációk, amelyek oktatási nyelve a román lenne. [Azt mintha nem tudnák, hogy a legtöbb végzős hallgató román nyelven védi meg az államvizsgadolgozatát, többnyire azért, mert magyar nyelvű akkreditált kar/szak, ami államvizsgáztathatna, adott tárgyterületen nem létezik (pl. reklámgarfikások, zenészek, közgázasok).]

Funar ott tart, hogy akkor a román nyelv ki volt zárva ebből a román egyetemből Nagyvárad megyei jogú városában. A bizottság nem teljesítette feladatát, mivel a törvénytervezetben nem szerepel tételesen kimondva: az oktatás a PKE-n román nyelven történik. Akármilyen Partiumról van szó, mondja a ló, ami, legalábbis neki, a magyar okkupációt és az atrocitásokat juttatja eszébe. [Ebben a kontextusban maradjon csak az idegen szó: egy "k"-val a román nyelvben egyben foglalkozást is jelent, Funar számára a magyarok foglalkozásszerűen atrocitálják a románokat, mi az, hogy foglalkozás, hivatás.]

A Herder-díjas történész, Răzvan Theodorescu emelkedik szólásra. Megint bedobja a vezércselt, miszerint Partium történelmi régió, és lehet, hogy amikor eurorégióvá válik, akkor el fog tűnni a román nyelv onnan, de most, [baszomaszátokat], megengedhetetlen. Me' hogy kiveszitek a tervezetből a magyar nyelvre való hivatkozást, asziszitek, nem vesszük észre, mi, hogy nem tettétek bé helyette a románt?! Ebben a formában még sántább a tervezet.

[Mire kapta ez az alak a Herder-díját? Ugyanazt mondja, mint Funar, csak sokkal rafináltabban, és ezzel az eurorégiós hivatkozással, a román nyelv/nép lehetséges eltűnésével még jobban aláás, lassan kezdem azt hinni, hogy itt tényleg "okupálunk", hajrá, Loki.]

Văcăroiu csalódottan megjegyzi, hogy aszittem, javasolni is fog valamit az elvtárs.

Eckstein megpróbálja kiszedni a nackó dagonyából a kérdést, érvelésének a lényege az, hogy ha megszabják az egyetemek oktatási nyelvét, akkor az idegen nyelvű kurzusok, specializációk stb. esélyeit lehetetlenítik el. [Bár nem mondja ki, de kimondhatná: erről - is - szól a bolognai rendszer. Romániában, ezek szerint, nem lehetséges angol, francia, német stb. nyelvű mesterképzőt indítani, coki nektek, ajrópaiak, tanuljatok meg románul, ha a világszínvonalú képzéseinkben akartok részesülni.]

Új szereplő lép a színre, Verginia Vedinaş, a Bukaresti Egyetem docense (egy helyütt már professzorként is nevesítve van), a jog és a filozófia doktora, Nagyromán. Bár a [jogi] bizottságban Eckstein a főnöke, mondja, azétt veszi a bátorságot, és ellentmond neki. Nem ártatlan a megoldás. a PKE sajátos státusú egyetem, nem olyan megszokott [mint a Petőfi-Schiller, ugyi], és oké, tanuljanak magyarul az ebadták, de olyan nincs, hogy a törvényben ne szerepeljen a román nyelvre való hivatkozás. Mindent vissza! A bizottsághoz.

Frunda György kap szót. Hivatkozik a román-angol szakra, illetve a román nemzetiségű diákokra. Megkérdi az oktatásügyi államtitkárt, hogy nem-e igaz-e, a felsőoktatási törvény mintha egy nyelvet írna elő mint oktatási nyelvet, és ládd az Amerikai Egyetemet Romániában, iskolákat, hát na.

Az darab egyik meglepetése következik: Ion Solcanu (adatlapja szerint professzor, művészettörténész, és nagyon régi motoros, '90-től végigjárta a szociáldemokrácia útját utódkommunista pártjával együtt szenátorként). Nagyon szabad fordításban: ó, bazeg, ne tökölődjünk mán itten, vagyok olyan román, mint bárki a jelenlévők közül, van egy rahedli egyetem Romániában, ami idegen nyelven oktat, a végzősök diplomáját elfogadják. Sakkormi, ha ezek magyarul akarnak tanulni, legfeljebb nem találnak maguknak munkát, mennek Magyarba', hagyjuk má'...

Funar nem hagyja. Pontosít: angol nyelvű kisebbség nincs Romániában, ha lenne, akkor lojális lenne az államhoz, nem mint a magyarok.

Ivan Cismaru megpróbál rendet váni: pro primo, mivel EU, gyönnek majd más nyelvűek is Romániába dógozni, meg minden, és ha törvényben rögzítik a román nyelvű oktatás kötelező módiját, akkor egyrészt megsértik az egyetemi autonómiát, másrészt nem lehet [kínai] egyetem; pro secundo, amit már a múltkor is említett: az egész dokumentáció, az összes engedély ezzel a kitéttel van kiállítva, tehát ha kivágjuk a magyar nyelvű oktatást, és helyettesítjük a románnal, akkor ezt a törvényt nem lehetne megszavazni, mert tárgytalanná válna: újra kellene kezdeni az egyetem alapításától kezdve az egész procedúrát, engedélyeztetést stb.

A szenátus elnöke összefoglal: olyan magánegyetemről van tehát szó, amit a Református Egyház gründol egy alapítványon keresztül, vagyis nem állami egyetem. A másik vonatkozásban, amíg Románia alkotmánya tételesen kimondja, hogy Romániában a hivatalos nyelv a román, addig nem kell minden hivatalos ügyben, beleértve az egyetemek oktatási nyelvét is, tételesíteni ezt.

Végső javaslat, hogy a tanügyi bizottság redaktáljon bé a törvénybe egy olyan passzust, miszerint az oktatás románul, magyarul, angolul, spanyolul, franciául történik, amennyiben léteznek ilyen szakirányultságok, jövő szerdán talákozunk.

Utólag jutott eszembe egy jó cím: a sánta törvény nyomában.