Könyvbemutató, szerzői est, kicsit mindkettő, kicsit egyik sem.

A szerző nem annyira túlexponált figura, de oda szoktak figyelni, ha megszólal. Okos ember, én különösen kedvelem, néha ugyan nem értek vele egyet, de olyan gondolkodó író, akiért kimozdulok a hétköznapi biztonságból, még hullafáradtan is. (Ha a taposómalom egyben biztonságot is jelent, ezen még nem gondolkoztam alaposabban, otthagyni, a mókuskereket, majd visszamenekülni, mert az mégiscsak járt út, hm.)

A téma (vagyis egy része) az ántivilág, Ceausescu "nyitása" a '70-es évek elején, Secu, kihallgatás, jelentgetések, miről beszélget az egyetemről kirúgott Tolsztoj-olvasó a bányászkollégáival, miket gondol az okleveles csótányirtó, Wass Albert.

Minden adott tehát, hogy izgalmas est kerekedjék, ritka alkalom.

Mellettünk bennfentesek. Átélték, ott voltak, segítettek, ismerik, ugyanazt a poklot járták, haver, belső kör.

Magasról leszarják, hogy közülük egy (szerintem több ennél, de elfogult vagyok) arról beszél, ami miatt ők olyanok, amilyenek.

Csörög a mobil, zörögve kekszet bontanak, félhangosan kommentálnak, horkangatnak, elvannak magukkal. A test, a test ramaty, látszanak a bomlás virágai, zavaró, mert még nem annyira öregek, hogy természetesnek vedd, rosszul keringhetnek a nedvek, túl sok volt a cigi, leharcosok vidámkodnak, fényképezik egymást a telefonnal.

Nem mondják, hogy a másik ott kint hazudik, de megjegyzéseikkel éreztetik, hogy kicsit azétt másképp volt, megelőlegezik a csattanókat, ismerik a sztorit, a sztorikat.

Nem bírnak csendben lenni. Nem tudnak figyelni arra, aki kint, a pulpituson. Nem érzik fontosnak, leszarják a közönséget is. Nem szólsz rájuk, nem szólhatsz rájuk, mert ők mégsem a hőzöngő, műveletlen, érdektelen, popkult ifjúság.

Értelmiség, közvéleményformáló, funkcióban lévő, szent tehén-aspiráns mindahány.

Nem bántod őket. Pedig udvariatlanok, a másikkal, a közülük eggyel szemben, velem szemben, aki közönség, és érdekelne a dolog.

A test, a test az ramaty, bizony, nem erősek, nem szépek.

Azok lehettek, viszont így nem engedik, hogy elképzeljem őket legerősnek, legszépnek, fiatalnak, pedig erről is szólhatna ez az est, ha már egy közülük, szeretném kedvelni őket.

Cinikus vén dögök.