Elöljáróban: az alábbiakban szigorúan a magánvéleményemet osztanám meg, tehát megkérném Aranyszájú Veress Lászlót, hogy amennyiben a közeljövőben ismételten nyílt levelet írna Szász Jenő nevében, akkor lehetőleg ne emeljen ki ebből a szövegből félmondatokat mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) hivatalos álláspontját. Köszönöm.

Nem áll szándékomban fölöslegesen tovább nyújtani az úgynevezett „jobboldali”, vagy „nemzeti” szájkaratét. Egyfelől azért, mert a már több hónapos „polgári” diskurzus a közbeszédnek nem az a szintje, amit kívánatosnak gondolok – ott tartunk, hogy az önmagát polgári hetilapként definiáló Polgári Élet sajtóterméket sikerült lezülleszteni egy pletykalap szintjére, cikket vesznek át a Bors című bulvárlapból, amely a maga során a román revolvermédiából tájékozódik, Zsidó Ferenc főredaktor pedig pletykákra hivatkozva gyalázkodik és ferdít; csak hát a főszerkesztő úr azt felejti ki a számításból, hogy a bulvárlapok marketingpolitikájába belefér az elveszített rágalmazási perek sorozata.

Márpedig a Polgári Életet be fogjuk perelni, hárommillió eurót kérünk kártérítésként, és az összeget a székelyföldi árvízkárosultak javára ajánljuk fel.

Ha tetszenek érteni.

Másfelől számomra az alapképlet eléggé világos: Szász Jenőt helyzetbe kéne hozni, ám nemigen tudnak jót mondani róla, így hát Tőkés Lászlót és az EMNT-t támadják. Politikai programnak és jövőképnek kissé kevés, de ez már legyen az ő bajuk.

Ebből kifolyólag alternatív párttörténetet sem fogok skiccelni, nem motivál „a Magyar Polgári Párt tündöklése és bukása – visszakézből” c. fejezet megírása. Szívesebben hümmögnék elismerően az erdélyi magyar sajtónak az MPP önkormányzati stratégiáit dicsérő cikkei fölött, kellemes meglepetés lenne, ha RMDSZ-esek ajánlgatnák egymás figyelmébe irigyen az „empépés modellt”, vagy a polgári vezetők nemzetpolitikai, netán térségfejlesztési-, gazdasági-, kulturális stratégiákat és cselekvési terveket osztanának meg a tisztelt választókkal, de az erdélyi magyar sajtó, sajnos, nem erről szól. Nem zárom ki, hogy mocskos UDMR-bérenc mindahány, lakájpublicisták pengetik a lantot, csakhogy a Polgári Életben sem erről olvasok, és ami nagyobb baj, az MPP honlapján sem erről szólnak az írások.

A nevezett felületek arról szólnak, hogy a Szász Jenő vezette MPP alanyi jogon követeli magának a „jobb-közép, polgári-, keresztény-, konzervatív-, nemzeti értékrendet magáénak valló politikai párt” minősítést, amint azt Dr. Szász Csaba kolozsvári MPP-alelnök olvasói levelében oly szépen megfogalmazta.

Dr. Szász Csaba nyílt leveléből számomra az is kiderül, hogy Dr. Szász Csaba jobban el tudná vezetni az Erdélyi Nagyar Nemzeti Közösséget [sic!], mint az eddigi politikusok, sőt, érezhetően talán jobban, mint maga Szász Jenő.

Dr. Szász Csaba beleült a készbe, és miközben alapító tagokat gyaláz, akik annak idején felhúzták a gumicsizmát, aláírást gyűjtöttek a párt bejegyzéséhez, területi szervezeteket építettek fel, választásokon gürcöltek, mindeközben megmondja a tutit.

Ő például (és még van egynéhány önjelölt) igazlátónak képzeli magát, nemzeti szósszal leöntött maszlaggal gyakorol a tükör előtt.

Társai, az MPP hangadói viszont alanyi jogon követelnek helyet az országos és a kárpát-medencei politikában (Székelyföldön 2008-ban még mögöttük állt százezer választó, nagy kérdés, hogy mennyi maradt). Belső levelezőlistáikon kinyilatkoztatott és megfellebbezhetetlen igazságokat mantráznak, érdekes internetes álnevek mögé bújva (valamiért nagyon szeretik az ’Anonim’ nicket) a nagyobb nyilvánosságot is megismertetik a kollektíva konspirációs teóriáival.

Van ellenségképük, tehát léteznek.

Mindez akár bele is férhetne a kommunikációs politizálás eszköztárába, pógári likból pógári szél fú, az ember megvonja a vállát, mert lehet ugyan fejszével rohanni a fotocellás ajtónak, csak kissé röhejesen néz ki.

Az EMNT berkeiben az a meggyőződés járja, hogy nem kell az MPP tagjait bántani, hiszen „nem az MPP-sekkel van baj, hanem Jenővel”. Én ezzel nem értek maradéktalanul egyet. Mivel Aranyszájú Veress, a polgári gyűlölet karmestere megkeresztelt, és belső levlistájukon mint „mocskos billentyűzetűt” ismernek, , ráerősítenék az utálatukra: én bizony neheztelek a két gyergyói országos tanács küldötteire. Két alkalommal döngölte őket a földbe a legrosszabb bolsevik időkre emlékeztető módszerekkel az alapító elnök, kétszer csinált belőlük szavazógépet, megannyi pittbult formázó bólogató plüsskutyát az alapító főmufti Mercedesének hátsó szélvédője alá. Először 2009. március 14-én, miközben Tőkés László és Markó Béla Sólyom László mellett dideregtek a Nyergestetőn, az alapító elnök a küldötti státust nullázta le és cserélte fel „népképviseletre”. Pedig a nép nem kérte. Ekkor még azt mondtam: fontos számára a hatalom, biztos akar valamit. A cotroceni-i kitérő után, a bukaresti bíróságon elveszített pert követő kommunista pártkongresszusi gyakorlat viszont egyértelművé tette: Szász Jenő számára csak a hatalom fontos.

Összecseréli a célt az eszközzel, pontosabban öncéljai miatt eszközzé degradálja párttársait.

Szász Jenő praktikái fölött lehetne moralizálni, de talán nézzük más szempontból. A hatalom fontos dolog, a politikus életeleme – és ha megteheti, akkor miért ne tenné meg? Ha a tisztelt küldöttek hagyják, miért korlátozná magát? Ráadásul ha még tapsolnak is neki, akkor egyben legitimálják is cselekedeteit.

A Magyar Polgári Párt küldöttei jelenleg Szász Jenő zongoracipelői. Elnökük ugyan néha hamisan játszik, december 1-én négykezest vállal Traian Băsescuval, de zongoracipelőkre szüksége van. És tudom, hogy Szász Jenő nagy kígyóbűvölő, ki tudja beszélni a gyermeket az anyja hasából, kidumálja a földből a pityókát, bizony – de az ember előbb-utóbb hazamegy, van ideje gondolkodni, az asszony is kérdez, a szomszéd meg vigyorog kajánul, talán szembe kéne nézni egyszer a helyzettel.

De nem. Az MPP küldötteinek többsége utólag is azt erősíti, hogy Szász Jenő mindkét alkalommal helyesen cselekedett. Még ez is az MPP belügyei közé tartozik, ők választották szabadon ezt az utat – csak ne székelykednének.

A székely nem ilyen.

Ne kössék a kritikátlan szolgalelkűséget a székelységhez. A láncos medve képét a fenyőhöz. Ezért neheztelek. Én is vallom, hogy „székely szarta a magyart”, tehát székelynek lenni jó – de nem pajzs és nem érdem. Nem bújhatunk a székely identitás mögé akkor, amikor valaki – bárki – vitatható (és ez a fontos!) megállapításokat tesz velünk kapcsolatban, és nem merülhet ki abban a válaszunk, hogy mi székelyek vagyunk.

És ha már székelyekről esik szó: Tőkés László és az EMNT mellett az ősgonosz továbbra is az RMDSZ. „Markó és a bandája”. Az „udemeráj”.

Én sem kedvelem azt, amit Bukarestben elművelnek, és félek, hogy meglesz a böjtje, de RMDSZ nélkül, vagy az RMDSZ kizárásával beszélni Székelyföldről olyan, mintha a románok nélkül beszélnénk Erdélyről. Önbecsapás. Szeretjük, nem szeretjük, ez van – azt a világot, amelyben mi vagyunk a Teremtők, őrületnek hívják.

Csupaszítsuk meg a tényállást mindenféle sallangtól: Székelyföldön az RMDSZ tisztségviselői többségben vannak. Székelyek választották meg őket. Fontos elismételni: nem minden RMDSZ-es gazember, mint ahogyan nem minden MPP-s szent. Sőt, nagy a gyanúm, hogy ugyanolyan arányban találunk inkompetens tisztségviselőt mindkét pártban, mint ahogyan arról is meg vagyok győződve, hogy a választott önkormányzatisok többsége valójában jószándékú és közösségéért tenni akaró székely.

Viszont az általam ismert közvéleménykutatási adatok azt mutatják, hogy például Borboly Csaba az égbe sms-ezte népszerűségét, Tamás Sándor is javított bizalmi és ismertségi indexén, míg Szász Jenő az egyik legelutasítottabb politikussá küzdötte le magát. Hja, nem kellett volna 2009. december 1-én Cotroceniben gazsulálni.

Tehát megkockáztatom: az, hogy Szász Jenő a Magyar Polgári Párt elnöke, az egyetlen politikai szereplőnek jó – az RMDSZ-nek. Mivel Szász kézivezérlésre állította be pártját, elég nagy a veszélye annak, hogy 2012-ben magával rántja még a jól teljesítő polgáriakat is. Ne legyen kétségünk afelől, hogy a következő önkormányzati választásokon ismét diabolizálni fogják (nem nehéz), és ismét előkerülnek kétes ügyletei – 2008-ban a megyei elnökségért vívott csatában a gyanús vagyonosodásának feljátszásával csuklóból tönkreverte egy ifjú titán, tehát képzeljük el, mit fog tenni az RMDSZ-es kampánygépezet a már bizonyítottan potenciális vetélytárs ellenében.

És akkor már nem lesz mellette Tőkés László.

Márpedig Szász Jenő önmagában könnyűnek találtatott – ha a pártpecsét nem húzná a zsebét, már rég elszállt volna. És ezt ő is tudja.

Hiszen ezért csinált az MPP-sekből voksdroidot.

Összegzésképpen: a Szász-féle MPP jelen pillanatban olyan emberre hasonlít, aki maga alatt vágja a fát, zuhantában viszont teli torokból szidja Newtont és a gravitációt.

Szóltam.