Láncdohányos vagyok, és ez nem érdem. De míg másoknak ki kell menniük tüntetni, vagy különböző manifesztumokat írnak alá, hogy megmutathassák a világnak, mekkora szabaccságharcosok, nekem (nekünk) lassacskán elég csak rágyújtani, a cigaretta végén forradalom lángja parázslik. Vagy legalábbis valami rendszerellenes.
A dohányos ma már pária, ősellenség, nempíszi, individualista felforgató elem, egészségünkre törő önző dög, élvhajhász sírásó.
Rágyújt, ássa a saját sírját, a rögből ránk is jut. Besároz.
Teszi tönkre magát. Teszi tönkre a világot. Tudományosan bebizonyították, hogy a dohányzás rákot okoz, tüdőrákban haltok meg mind. Vagy májrákban. Vagy szájrákban. Vagy impotensek lesztek. Érszűkület miatt levágják a lábatokat. Ha nem vágják le, akkor a nagylábujjaitok köré hurkolják a hullaházi azonosítót. Vagy még miket ábrázolnak a cigisdobozokon, de jó nem származik belőle, az biztos.
Hát ez az. Rágyújtani nem tudományos kérdés. Witti írja, hogy „még ha minden lehetséges tudományos kérdést megválaszoltunk is, életproblémáinkat még egyáltalán nem érintettük”.
Rágyújtani életprobléma.
Rágyújtani maga az emberi szabadság. A képesség a jóra és a rosszra.
Tudjátok ti, milyen súlyos döntést jelent néha nem rágyújtani?
Nem tudjátok.
Nem arról beszélek, amikor nem szabad. Hanem amikor senki nem korlátoz a szabadságodban, csak tenmagad. Megtehetnéd, de nem. És ettől nem érzed magad jobbnak, hasznosabbnak vagy nemesebbnek, csak épp így döntöttél. Na, ez az emberi szabadság. Ülsz, nézel ki a fejedből és nem gyújtasz rá.
Ezt cselekedjétek utánunk.
Aztán később csak előkotorod a cigit, mert a dohányzás nem valami ellenében jó, hanem önmagáért való élvezet. Ilyen értelemben bűn, persze, semmi önmagán túlmutató nincs benne. Ez is az emberi szabadság lényegéhez tartozik.
A dohányos bűnös, ti meg piti bűnözőt csináltok belőlünk.
Még ezt a füstnyi metafizikát is elveszitek tőlünk.
És mit adtok cserébe: Schobert Norbit és teljes kiőrlésű gabonát. Szabadság helyett futópadot.
Manapság már utolsó menedékeinkből, a kocsmákból is kitiltotok. Menj kocsmába, szagolj embert, légy boldog. Piha. Lágy, szőke és másfél mázsa boldogság, az.
Rágyújtani abban a pillanatnyi csöndben, amíg a kivégzőosztag újratölt – nos, igen, azt hiszem, ez az élet értelme.