Olvasom Markó Béla nagydolgozatát az ÉS-ben (átvette a Trindex is), és azon gondolkodom, kinek írta.

Habár már kampány van, mégsem annak a – közvetlen – része, kampányüzenetnek túl hosszú és túl bonyolult, nincs az a mezei rommagyar választópolgár, aki végigolvasva rohanna pöcsételni (már ha végigolvassa). Bár tele van olyan maszlaggal, amelyekkel etetni szokták a bús erdélyi honfiút.

Nem írhatta az egyszerű ÉS olvasónak sem, annál az egyszerű oknál fogva, hogy annak meg túl gyenge. Rendszeresen olvasom az ÉS-t, merem állítani, hogy jóval színvonalasabb szövegekhez szoktam hozzá. Ez nem egy nagyívű esszé, na, sem nem vitairat, sem nem elemzés.

Ez zakuszka.

Mosakodna? Ki előtt? Üzenne? Kinek? Ok, Tőkés László a radikális nem-megegyező, önös érdekeit követi, nem az erdélyi "közmagyarét" (MB), Orbán Viktor a gonosz Mikulás, aki úgy ad, hogy viszi a házat stb., értem én. Össze van rakva a kép, ahogy illik, de, ismétlem, az ÉS színvonalához képest mélyen alulteljesítve.

Az a sanda gyanúm, hogy Markó ezt a szövegét komolyan gondolta. Értelmiségit játszik, a szellem embere vezeti e hont, ilyen.

Az a sanda gyanúm, hogy jelenleg ennyire képes. Ez van a fejében.

Erről az emberről a Nyugat 100 éves évfordulója tiszteletére portréfilmet fognak forgatni (pályázati pénzből, innen tudom, a kuratórium elnöke cöcögtetett egyet). Hiányos ismereteim szerint a Nyugat szerzőit nemigen fizették meg nem írt verseikért, és Bélánk elég tisztességes honort akasztott volt le ilyeténképp, ha még emlékszünk rá (sajnos, nem azért fizették, hogy azokat a verseket ne írja meg. Meg fogja írni.). Ha azt mondják, "erdélyi költő", tízből tíz embernek nem Markó Béla fog eszébe jutni, ha azt mondják, Markó Béla, tízből tíz embernek nem az fog eszébe jutni, hogy ő költő.

Olvasom ezt a szöveget, és nem Sütő András jut eszembe. Sem Bretter György, sem Székely János, sem Gáll Ernő, még csak Domokos Géza sem. (A Nyugat szerzőit értelemszerűen nem említem, nyugodtan kizárhatjuk őket az összehasonlításból.)

Olvasom ezt a szöveget, és Borboly Csaba jut eszembe, meg Sike Lajos.

Kínos, no

Mi lenne, ha a reflexiót az egy megmaradt okos emberükre, Székely Istvánra bíznák? (Vajon látta ezt a szöveget publikálás előtt? És ha igen, hogy érezte magát, mikor megjelent?)

Azonkívül, hogy megkönnyítenék a dolgom, mert értelmes emberekkel könnyebb vitatkozni, nem égetnék magukat. Mert az rendben is van, hogy Markó úgy véli, a magyarországi baromságokat lehetőleg ne importáljuk kies Erdélyországunkba, de akkor lehetőleg ne is exportáljuk szellemi szegénységünket.

Enélkül is eleget röhögnek rajtunk, ami még kínosabb, most már megint sajnálkoznak is.

Nem mintha röpke pillantást vetve az anyaországi kurvulásra joguk lenne rá, de azért bizonyos szint alá ritkán mennek.

Igaz, száz év múlva nem fognak emlékezni rájuk sem.